Működő autó Legóból?
Mi lenne, ha az autónkat nem egy gyártó kínálatából választanánk, hanem magunk terveznénk meg? Egy elképzelés AI-val támogatott tervezésről, egyedi gyártásról és az autódesignok közösségi piacteréről.
Az autóipar az elmúlt száz évben elképesztő technológiai fejlődésen ment keresztül. Ma már olyan elektromos autókat gyártunk, amelyek néhány másodperc alatt gyorsulnak százra, több száz kilométert tesznek meg egy feltöltéssel, és tele vannak elektronikával. Egy dolog azonban lényegében nem változott: továbbra is az autógyártók döntik el, milyen autókat vásárolhatunk.
Bemegyünk egy szalonba, kiválasztunk egy modellt, annak valamelyik felszereltségi szintjét, a színét, esetleg a kárpitot és néhány extrát. Ezt nevezzük autókonfigurátornak. Valójában azonban nem konfigurálunk semmit, csak választunk a gyártó által előre meghatározott lehetőségek közül.
De miért van ez így? Miért nem tervezhetem meg pontosan azt az autót, amit szeretnék?
Miért változhat meg az autógyártás?
A válasz természetesen a gyártástechnológia és a gazdaságosság. Egy hagyományos autógyárat úgy építenek fel, hogy hatalmas darabszámban gyártson néhány előre meghatározott típust. A szerszámokat, gyártósorokat, beszállítói láncokat mind ehhez optimalizálják.
Csakhogy szerintem ez a modell előbb-utóbb alapjaiban fog megváltozni. És ehhez éppen az elektromos autók és a mesterséges intelligencia teremthetik meg a feltételeket.
Egy belső égésű motor megtervezése rendkívül összetett mérnöki munka. Mechanikai, termodinamikai, kémiai és anyagtudományi problémák tömegét kell megoldani. Egy elektromos hajtáslánc ehhez képest mechanikailag sokkal egyszerűbb, és jelentős része szabványosítható, moduláris alkatrészekből felépíthető.
Egy villanymotor, egy akkumulátor és a hozzájuk tartozó elektronika persze még nem egy komplett autó, de az elektromos hajtás egyszerűsége olyan lehetőségeket nyit meg, amelyek a belső égésű motorok világában sokkal nehezebben lennének megvalósíthatók.
Konfigurálás helyett saját tervezés
És itt jön az ötletem.
Képzeljünk el egy weboldalt, amely első ránézésre úgy működik, mint bármelyik mai autókonfigurátor. Csakhogy itt nem egy BMW-t, Teslát vagy Mazdát választunk ki, hanem megtervezzük a saját autónkat.
Nem mérnöki CAD-programban kellene dolgoznunk. Nem kellene ismernünk a mechanikát, a villamosmérnöki alapokat, a szilárdságtant vagy a gyártástechnológiát. Egyszerűen egy vizuális felületen megalkotnánk azt az autót, amit szeretnénk.
Kiválasztanánk az alapvető méreteket, a karosszéria jellegét, majd szabadon formálhatnánk a külsejét. Megrajzolhatnánk a lámpákat, a lökhárítókat, a tetőt, az ajtókat. A belső térben pedig mindent a saját ízlésünkre alakíthatnánk, az ülésektől kezdve a műszerfalon át egészen a legapróbb kezelőszervekig.
Ha például én egy hagyományos, analóg műszerekkel felszerelt autót szeretnék, akkor olyat terveznék. Ha valaki egyetlen hatalmas kijelzőt akar az utastérbe, akkor csináljon olyat. Ha pedig valaki egy Raspberry Pi számítógépnek szeretne bepattintható foglalatot a műszerfalon, USB-csatlakozással és saját kijelzővel, akkor azt is megtehetné.
Nem kellene alkalmazkodnunk a gyártók sokszor egészen érthetetlen dizájndöntéseihez.
A háttérben dolgozó AI-mérnök
A mérnöki munkát ugyanis a háttérben mesterséges intelligencia végezné.
Amikor megrajzolunk valamit, az AI nem egyszerűen egy háromdimenziós modellt készítene róla, hanem megtervezné a tényleges konstrukciót. Kiválasztaná a megfelelő alkatrészeket egy hatalmas könyvtárból, megtervezné a vázszerkezetet, az elektromos hálózatot, a kábelezést, a hűtést, a mechanikai illesztéseket és minden egyéb szükséges elemet.
A rendszer folyamatosan szimulációkat futtatna. Vizsgálná az ütközésbiztonságot, a szerkezeti merevséget, a hőterhelést, az elektromos rendszert, a menetstabilitást és a gyárthatóságot. Ha valamelyik feltétel nem teljesül, akkor módosítaná a konstrukciót, és újra ellenőrizné. A gyártás előtt pedig egy mérnök is átnézné a végleges terveket, ahogy az automatizált elektronikai gyártásban is bevett gyakorlat.
A rendszernek lenne egy másik fontos része is: az automatikus jogszabályi megfelelőség ellenőrzése.
Már a tervezés elején megadnánk, hogy melyik országban szeretnénk forgalomba helyezni az autót. A rendszer ennek megfelelően alkalmazná az adott ország műszaki és jogi előírásait. Ha valami nem felel meg a követelményeknek, az AI automatikusan javasolna egy módosítást, vagy akár meg is oldaná a problémát. A szükséges hatósági jóváhagyások intézése pedig a gyártási folyamat része lenne.
Egyedi autó, egyetlen megrendelésre
És mi történne, amikor elkészültünk a tervvel?
Megnyomnánk a Megrendelés gombot.
Itt jön képbe egy olyan üzleti modell, amelyet az elektronikai iparban már ma is láthatunk. A JLCPCB nevű vállalatnál például feltöltjük a saját nyomtatott áramköri tervünket, a rendszer ellenőrzi, majd a gyár legyártja és elküldi nekünk. Nem kell saját gyárat építenünk, nem kell beszállítókkal tárgyalnunk, és nem kell több ezer darabot rendelnünk.
Miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni autókkal?
Képzeljünk el egy nagymértékben automatizált gyárat, amely képes különböző méretű és kialakítású elektromos autókat gyártani, akár egyetlen darabos megrendelésre is. A gyár nem saját modelleket fejlesztene, hanem gyártási szolgáltatást nyújtana.
A cél az lehetne, hogy a megrendeléstől számított egy hónapon belül elkészüljön az autónk.
Az autótervek közösségi piactere
És most jön az egész ötlet talán legérdekesebb része.
Miért kellene mindenkinek saját magának megterveznie az autóját?
A rendszerhez tartozhatna egy hatalmas online piactér, ahol bárki közzétehetné a saját terveit. Nemcsak mérnökök vagy hivatásos autódesignerek, hanem egyszerű kreatív emberek is.
Valaki megtervezne egy gyönyörű sportkupét, feltöltené a könyvtárba, és meghatározná, hogy a tervét mondjuk 500 euróért lehet felhasználni. Egy másik alkotó egy különleges terepjárót készítene, egy harmadik pedig egy futurisztikus belső teret.
A vásárló kiválaszthatná valamelyik tervet, kifizetné a licencdíjat, majd tovább alakíthatná a saját igényeinek megfelelően.
Az eredeti tervező azt is meghatározhatná, mely részek módosíthatók, és melyek nem. Zárolhatna bizonyos karosszériaelemeket, arányokat vagy dizájnmegoldásokat, miközben más területeken teljes szabadságot biztosítana.
A rendszer nyilvántartaná a tervek eredetét, a módosításokat és a licencfeltételeket. Ha valaki egy másik alkotó tervére építve készít valami újat, akkor a jogdíjak automatikusan megoszthatók lennének, amennyiben ezt az eredeti licenc megengedi.
Kialakulhatna egy olyan alkotói közösség, mint amilyet ma a szoftverfejlesztésben, a videojátékok moddingvilágában vagy a háromdimenziós nyomtatásnál látunk.
Egy népszerű designer akár több száz autót is eladhatna anélkül, hogy valaha saját autógyára lenne.
Mi lenne, ha a LEGO autót tervezne?
És ez még csak a kezdet.
Később akár a világ legnagyobb márkái is beléphetnének erre a piactérre.
Képzeljük el például, hogy a LEGO megtervezi a saját elektromos autóját.
Nem épít gyárat. Nem rendel le több ezer autót. Nem tart fenn raktárkészletet. Egyszerűen megtervez egy különleges járművet, amelynek az egész filozófiája a modularitásra épül.
Az utastérben bepattintható elemek lennének. Cserélhető konzolok, tárolók, műszerfalelemek, dekorációk, különféle funkcionális modulok. Akár az egész belső tér egy jól átgondolt építőrendszerként működhetne.
A LEGO feltöltené a tervét a piactérre, és mondjuk 1000 eurós licencdíjat kérne érte.
Én pedig kiválaszthatnám ezt az autót, megvásárolhatnám a dizájnt, és a LEGO által engedélyezett keretek között tovább alakíthatnám. A márka meghatározhatná, mely elemekhez nem nyúlhatok hozzá, hogy a végeredmény továbbra is megfeleljen az arculatának.
Ha pedig megrendelem az autót, a LEGO automatikusan megkapja a licencdíját.
Mindezt úgy, hogy egyetlen autót sem kellett legyártania vagy értékesítenie a hagyományos értelemben.
Márkák, alkotók és cserélhető modulok
Ugyanez működhetne sportmárkákkal, divattervezőkkel, videojáték-fejlesztőkkel, filmstúdiókkal vagy akár ismert művészekkel.
Megjelenhetnének limitált szériás, sorszámozott, a tervező által digitálisan vagy fizikailag dedikált autók is. Egy híres designer terve nem pusztán egy konfiguráció lenne, hanem önálló értéket képviselő alkotás.
Ráadásul a testreszabhatóság nem korlátozódna a külső megjelenésre.
A rendszerben szabványosított elektronikai és mechanikai modulhelyeket is kialakíthatnánk. Lehetnének nyílt interfészek, saját fejlesztésű kezelőpanelek, számítógépek, kijelzők és egyéb kiegészítők. Tulajdonképpen megszülethetne az autókhoz egy olyan hardveres és szoftveres ökoszisztéma, mint amilyen a számítógépeknél már évtizedek óta létezik.
Miért kellene autómárkákban gondolkodnunk?
És itt érdemes feltenni egy másik kérdést is.
Miért kellene egyáltalán autómárkákban gondolkodnunk?
Ma egy autógyártó egyszerre felel a dizájnért, a mérnöki fejlesztésért, a gyártásért, a marketingért és az értékesítésért. Pedig ezek teljesen különböző tevékenységek.
Az általam elképzelt rendszerben ezeket szét lehetne választani.
A platform biztosítaná a tervezési környezetet, a mesterséges intelligenciát, az alkatrészkönyvtárat, az ellenőrzési rendszert és a gyártási kapcsolatot.
A designerek és márkák biztosítanák a kreatív tartalmat.
A gyártóüzemek elkészítenék a tényleges járműveket.
A vásárlók pedig eldöntenék, pontosan mit szeretnének.
A jelenlegi autóipari modell egyik legnagyobb korlátja éppen az, hogy a gyártók kénytelenek hatalmas darabszámokra optimalizálni. Ezért kapunk mindannyian többé-kevésbé ugyanolyan autókat.
Én viszont azt gondolom, hogy a jövőben nem az embereknek kellene alkalmazkodniuk a tömeggyártáshoz, hanem a gyártásnak kellene alkalmazkodnia az emberekhez.
Milyen autót szeretnék?
A mesterséges intelligencia, az automatizált mérnöki tervezés, a moduláris elektromos hajtásrendszerek és a rugalmas gyártástechnológiák fejlődésével ez egyre kevésbé tűnik lehetetlennek.
Lehet, hogy ma még túl ambiciózusnak hangzik az ötlet, hogy egy weboldalon megtervezzem az autómat, majd egy hónappal később megérkezzen a házam elé. De néhány évtizeddel ezelőtt az is furcsán hangzott volna, hogy egy magánember otthon megtervez egy elektronikus áramkört, feltölti az internetre, és egy távoli automatizált gyár néhány nap alatt legyártja neki.
Szerintem nem az a kérdés, hogy technológiailag elképzelhető-e egy ilyen rendszer, hanem az, hogy mikor jutunk el oda, hogy megvalósítható legyen.
És ha egyszer eljutunk idáig, akkor talán végre nem az lesz a kérdés egy autóvásárlásnál, hogy BMW-t, Mercedest, Teslát vagy valami más márkát szeretnék-e.
Hanem egyszerűen az, hogy milyen autót szeretnék, és azt megtervezem magamnak.